Magyar eredetű idézetek esküvői meghívókra

Eredet szerint

Idézetek listázása magyar eredetű idézetek esküvői meghívókra, emelkedő ABC sorrendben.

Összesen 228 ilyen idézet van:

101-150 idézet

Ha mosolyog, mosolya csupa csillag,
de ha szomjazom, akkor friss patak,
az én kedvesem az egeknek nyílhat,
de megcsókolni csak nekem szabad.

Haja szurokkal elkevert arany,
harmatos erdők az ő szemei,
küszöbe elé teríteném magam
lábtörlőképpen, de nem engedi.

Szavunk zugában megbúvik a csók,
testvéreihöz lopva jön ide.
Mező álmodhat össze annyi jót -
az én kedvesem a füvek szíve.

Este a csókok megszöknek velünk
s végig futván a világi teren,
a hajnali égre leheveredünk
és csak csudálkozunk az életen.
(József Attila: Csudálkozunk az életen)

Ha szeretetet, figyelmet kívánunk partnerünktől, akkor előbb adjunk mi neki. Finom, tapintatos pantomim ez, az erők egészséges keringésének módja. Olyan labdajáték, amelyben kezdetben a mi kezünkben van a labda, s társunk csak úgy dobhatja vissza, ha előbb mi odadobjuk hozzá.
(Szepes Mária)

Ha Veled vagyok, megszűnik a világ!
Feloldódni vágyom mosolyodban!
S hiába titkolnám egyetlen pillantásom elárulná
minden rejtett gondolatom.
S hiszed vagy nem
Olvasok a szemedből...
(Kirsch Péter: Olvasok a szemedből)

Hadd nézzem édes arcodat,
a szigorút, a régi-drágát,
az elviharzott ifjúság:
a nagystílű angyal tanyáját,
a cigány-élettől gyötört,
a marakodásoktól árvát,
hadd nézzem újból arcodat,
a szigorút, a régi-drágát.

Eladsz-e, elfogyasztol-e?
Nem leszünk kevesebbek tőle.
Elefánt-csordára elég
szívünk volt - marad még belőle.
Szent kezedtől se rettegek,
de fölséges légy mint az oltár,
mert megítélem arcodat,
mert ifjúságom társa voltál.
(Szécsi Margit: Szerelem)

Hazugság, mit tartanak közönségesen,
hogy házasságban megszűnik a szerelem!
(Petőfi Sándor)

Hiába fürösztöd önmagadban,
csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon pici él,
s nagyobb leszel a világ tengelyénél.
(József Attila)

Hinni a szépet, lehetetlent, hogy egyszer valóra válik. Hinni a vágyban, akaratunkban. Ha kell hát bízni halálig.
(Szabó Lőrinc)

Hiszem, hogy egymást szeretve,
egymást megértve, könnyebb lesz élni,
s bármi sors állna is elénkbe,
a boldogságot el fogjuk érni.
(Ady Endre)

Hittel és emberséggel,
első te, kit vállalok,
kit szívvel, szóval vallak,
és álomba se csallak.
Kit bántani nem hagynék,
kiért tán ölni is tudnék,
te édes-kedves társam,
miféle szerződés ez?
Micsoda Isten írta,
mikor szívünkbe írta?
(Kaffka Margit)

Hogy hűtlen vagy, jól tudom nagyon rég.
És leveledet régen összetéptem,
de végső csókod ott ég ajkamon még,
mint hő pecsét a szerelmes levélen.
(Juhász Gyula: Japán módon - részlet)

Holnappal ne törődj, messze ne álmodozz, légy víg, légy te okos, míg lehet, élj és örülj! Míg szólunk, az idő hirtelen elrepül, mint a nyíl s zuhogó patak.
(Berzsenyi Dániel)

Horgodra akadtam, mint kis hal a buta,
vergődök csapdában, mint a kis őzsuta.
S most oltárhoz vezetlek gyűrűvel a kezemen,
mint gyűrűsgiliszta, úgy csúszok térdemen.
Sors mondd, nem láttad, hová tettem az eszem?
Mert te megragadtál, mint festő a pemzlit,
ígéred, ha elveszlek, sütsz nekem rosejblit,
de te nem leszel olyan, mint a fedő alól elillanó illat,
maradsz hagyatékul, én pedig puszillak.
(Pankovits Róbert)

Hová merült el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
ijesztő képek réme jár feléd,
s nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
mert egyszer azt csalúton kereséd?

Nézd a világot: annyi milliója,
s köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? Hír? Gyönyör? Legyen bár mint özön,
a telhetetlen elmerülhet benne,
s nem fogja tudni, hogy van szívöröm.

Kinek virág kell, nem hord rózsaberket,
a látni vágyó napba nem tekint,
kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
ki életszomját el nem égeté,
kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
földön honát csak olyan lelheté.

Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
egész világ nem a mi birtokunk,
amennyit a szív felfoghat magába,
sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
megférhetetlen oly kicsin tanyán,
hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
zajától felrémül a szívmagány.

Ha van mihez bízhatnod a jelenben,
ha van mit érezz, gondolj és szeress,
maradj az élvvel kínáló közelben,
s tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
a birhatót ne add el álompénzen,
melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
ha kart hízelgő ábrándokra nyitsz.

Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát,
úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
egész erdő viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifjú szemeiddel,
barátod arcán hozd fel a derűt:
ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
ne adj helyette bánatot, könyűt.
(Vörösmarty Mihály: A merengőhöz)

Igazi lelkünket - akárcsak az ünneplő ruhánkat - gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen az ünnepekre.
(József Attila)

Ígérd meg azt, hogy kezed kezemből vissza nem veszed,
s akkor is szeretni fogsz, mikor már én is vén leszek.
Ígérd meg azt, hogy szemrehányást szíved magába nem fogad,
s nem kéri tőlem soha vissza aranyos ifjúságomat.
(Heltai Jenő)

Így kéz a kézben mi eddig szerelem volt, törvény már.
(Zorán)

Ínségemből hozzád
fohászkodom sírással,
Akarod, hogy jó legyek?
A szememet csókold,
hadd lássam a mélyben
az elásott kincseket.

Álomban szegődött
hozzánk és kék lángokkal
lobogott a szent arany.
Te adtad az álmot.
Merre az arany-mély?
Mutasd meg, hogy merre van.

Ha meg nem találjuk,
ha csak fázva didergünk,
lesz-e nekünk szent napunk?
A szememet csókold,
hadd lássak, hadd lássak,
mert bizony elkárhozunk.
(Ady Endre: A szememet csókold)

Itt már a szavak mitsem érnek,
csak nézni kell és nem beszélni,
se kérdeni, se válaszolni,
csak nézni kell, csak nézni, nézni.

Lesni, amit szép arcod izmán
parancsolnak csöpp rándulások,
s ha keskeny űr szakad közébünk:
felmérni az arasznyi távot.

Szemekkel mindent megbeszélni
ékesszóló sugarak által,
s meleg, bársonyos egyességre
jutni egy titkos kézfogással.

Megérezni, amit te érzel,
kimondani, mi nyelveden van,
előbb dobbanni a szívednél,
csókod előzni csókjaimban.

Itt már a szavak mitsem érnek,
ne szólj a száddal, csak szemeddel,
a szerelem akkor beszédes,
amikor beszélni már nem kell.
(Baranyi Ferenc: Nézni)

Izenget már valahára
a párosság istene,
hogy már az ember ágyára
egy emberné illene.
Nem soká él a halandó,
a jó szerencse múlandó,
házasodni kellene.

Már a nádat elvetettem,
melyen véled, hajdani
gyermekkorunkban, szerettem
fel s alá lovaglani.
Alkudni kén a lyányokkal,
akik szótalan bábjokkal
eluntak már játszani.

Érzem, hogy egy nagy hízakja
van szívemnek félfelől.
De ki lesz, aki bérakja
azt a hízakot belől?
Több leány van, mint pillangó,
válogathatni, de bangó,
aki nézgél csak elől.

Egynek tetszik szép formája,
másnak deli termete,
annak mézes-mázos szája,
ennek jó természete.
Én is közlöm hát, barátom,
milyen lesz az én sajátom
erkölcse s tekintete.
(Csokonai Vitéz Mihály: Izenget már)

Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha,
remény, csalódás, küzdelem, bukás,
sírig tartó nagy versenyfutás.
Keresni mindig a jót, a szépet,
s meg nem találni, - ez az élet.
(Madách Imre)

Karod erős, szíved emelkedett: Végtelen a tér, mely munkára hív.
(Madách Imre: Az ember tragédiája - Tizenötödik szín - részlet)

Karod fonja nyakam köré a szél,
a napban csókod messzi tüze él,
közelebb vagy hozzám mindenkinél.
(Szabó Lőrinc)

Készebb vagyok, szívem, koporsóba szállni,
hogysem nálad kívül ez világon lakni.
Nálad kívül nincsen semmi én örömem,
veled vagyok, szívem, én gyönyörűségem.
(Radvánszky János)

Kétszer-egy sors az Isten előtt,
szövetség nem lehet más se különb:
hogy én mi vagyok, nem tudom,
csak azt, hogy benned bízhatom.
Bármennyit sírtál, hadakoztál,
jönne új vihar, rámhajolnál,
magad ellen is átkarolnál.
(Szabó Lőrinc)

Kezemet nyújtom, kérlek ismerj fel!
Értsd meg, amit mondok, kérlek fogadj el!
Ha nálad lesz egy kérdés, nálam biztos lesz egy válasz,
ha választanod kell, kérlek engem válassz!
(Kovács Ákos)

Ki soha minden valószínűség ellen vakon nem hitt, ki soha nem kételkedett, az sohasem szeretett életében.
(Eötvös József)

Kicsim, ne haragudj, csak azért nem szeretlek most még jobban, mert nem lehet már ennél jobban szeretni valakit.
(József Attila: Levél Vágó Mártához)

Kinőttél már a gyerekkorból de felnőtt nem vagy még,
megszoktad a játékaid és folytatni szeretnéd.
Egész más, egész más ez a játék. Ha beállsz a körbe és vállalod,
hogy nem ér a neved, nem mondhatod!
(Bródy János: Gyerekjátékok)

Kit törvény véd, felebarátnak még jó lehet,
törvényen kívül, mint az állat,
olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
ne élj, mikor nem akarom,
ne szólj, se sírj, e bonthatatlan börtönt ne lásd,
és én majd elvégzem magamban,
hogy zsarnokságom megbocsásd.
(Szabó Lőrinc)

Kívánd, hogy mindig úgy szeressenek,
ahogy szeretnéd, hogy szeressenek.
(Balázs Fecó)

Köszönöm neked azt, hogy létezel,
én is csak ezért létezem, ezért vagyok.
Köszönöm, ha újra enyém leszel,
és százszor, ezerszer megköszönöm,
ha örökkön-örökké megmaradsz nekem.
(János Árpád)

Köszönöm, hogy te vagy.
Az órát köszönöm, amelyben fényül nyert e világtalan világ,
köszönöm, hogy kezed kinyújtottad felém,
s árnyául elfogadtál sugárzó életednek.
(Móra Ferenc: Aranykoporsó)

Külön lépünk be az ajtón,
mely a boldogság felé vezet,
hogy kimondhassuk szívünk vágyát
a boldogító igent.

Együtt állunk az oltár elé
egymás kezét keressük,
s a házasság szent áldását
csókkal pecsételjük.
(Hartmann János)

Külön teljes hiány vagyunk,
együtt teljes világ vagyunk.
(Devecseri Gábor)

Lásd meg kegyes atyánk mi házasságunkat,
lelki testi jókkal víg társaságunkat,
adj te kedved szerint nékünk magzatokat,
nagy szép engedelmes fiakat, leányokat.
(Sziráki Balázs)

Leejtett szemüveg szilánkjában,
novembert ölelő félhomályban,
égre mutató kiszáradt ágban,
szavakat rejtő némaságban,
gazdátlan kutyák tekintetében,
síró ablakot ringató szélben,
könyvembe préselt naplementében,
biciklin bolyongó csengetésben,
ahogy az időn átrohantam
elkísértél ezer alakban.
Amikor majdnem magam maradtam,
visszatértél ezer alakban,
behunyt szememen átsütő napban,
virrasztó csendet vigyázó falban,
egymásba fonódó félszavakban,
titokban intő kézmozdulatban.
Amikor majdnem, majdnem feladtam,
velem voltál ezer alakban,
a reményt már-már veszni hagytam,
s megtaláltalak önmagamban.
(Zorán: Ezer alakban)

Legboldogabb perc életünkben az,
(még nem próbáltam, ámde ugy hiszem)
ha kedvesünkkel oltárhoz megyünk.
S neked maholnap e sorsod leszen.
Megállítnám, ha volnék Józsue,
megállítnám itt a napot, időt,
hogy mindörökké oly boldog lehess,
minő ekkor lész az oltár előtt.
(Petőfi Sándor: M. E. kisasszony emlékkönyvébe)

Legelöl hosszú szekér cigány megy
s amint zökken az út, rá-rá rántja.
Most szorítja a leg is vígabbat,
mert végét már a falunak látja.

Kurjongatva, ostorpattogás közt
megy nyomában a nász, faluhosszan,
büszkébb még a felkendőzött ló is,
a szekéren hogy szép menyasszony van.

Falu végén kis ház ablakánál
síró szemmel néz ki a leányka,
s mint hótól a hervadó virágszál,
hókendőtől van fedezve arca.

Hosszan néz szegény a vőlegényre,
néz utána boldog mátkájára,
hej csak azt az édes ölelést most,
azt a csókot meg ne látta volna.

Ah de látta, s a fakó gyeplős ím
kapujához fordul egyenesen,
ott megáll, nyerít, hogy zárva látja,
mindhiába, az ostor megcsörren,

Porfelleg közt tűnik a násznép el,
a leányka összedűl zokogva:
hej, még a fakó el nem felejtett,
és urának mást ölel már karja.
(Madách Imre: Falusi nász)

Legyél velem, ne hagyj soká magamra,
és néha simogasd homlokom!
Legyél titokzatos, miként a tó és
legyél szelíd, miként a őszi ég!
Nézzél szemembe, hogyha messze nézek
megnyugszom tán, ha láthatom!
(Végh György: Hív a messzeség)

Lehet, hogy gyenge még a hangunk
lehet, hogy léptünk még bizonytalan,
de indulunk a szépet, jót akarjuk,
érezzük, hogy hitünknek szárnya van.
(Juhász Gyula: Prológus - részlet)

Lelkünk tiszta szerelmével oltár elé megyünk,
hogy egymásnak hűségesküt tegyünk,
s ha szerelmünk lángja parázzsá csitulna,
gyermekünk szemében újra, s újra lobogna.
(Kovács Mihály)

Lennék fürdővíz, hogy kezed hidegét oldva betakarjalak melegemmel.
Lennék lámpafény hogy estéd sötétjét űzve rátapadjak bőrödre
Lennék könnycsepp, hogy szemedből születve némán végigcsókoljam arcodat.
Lennék tükörképed, hogy minden mosolyod bennem ölthessen formát.
Lennék mindenség, a mindenséged. De jól tudom: csupán egy porszem vagyok,
mely emlékezésed kerekei közé szorult s egy pillanatra megállította az időt.
(Váncsodi József: Lennék a mindenség)

Majd elfújja a szél,
egyből ide lőttél a szívem közepébe,
egyből hozzám jöttél, senki nem is kérte!
(Presser Gábor)

Még alig emelkedő gondolatnak vagyunk mi egy-egy szárnya.
Lehullna ez az égre szálló madár, ha a két szárny elválna.

Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben
nem szállhatunk, csak mind a ketten
szívverésnyire pontos egy ütemben.
Szállj hát velem egy rezdülésű szárnycsapással.
Hullongó tollak voltunk egyedül - szárnyak lettünk egymással.
(Váci Mihály: Két szárny)

Megálljatok, kik halkan jártok itt,
a fák alatt, ti kedvesek.
Kik értitek az erdő titkait,
rám nézzetek.
Párommal én az erdő ünnepén,
szentséges édes alkonyon,
csendben, harmatban, lilán és üdén
harangozom.
(Sík Sándor: Harangvirág)

Megcélozni a legszebb álmot,
komolyan venni a világot,
mindig szeretni és remélni,
úgy érdemes a földön élni.
(Papp Lajos)

Megmondom a titkát édesem a dalnak:
önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.
(Babits Mihály: A második ének)

Megtaláltalak, fogom a kezed,
nem űz el tőled már semmilyen rettenet,
s mint ahogy két kéz fonódik össze,
együtt vagyunk, s maradunk egymással örökre.
(Pankovits Róbert)

Menyasszonnyá lettél, aki vóltál hajadon,
pántlika helyett már konty van a hajadon.
De azért virtusid díszét le nem bontja
a menyasszony öszvesodrott kontya.
Sem komorabb idők reád nem borúlnak,
hogy már a leányi nyájas nevek múlnak.
Egy szőlő magába a nedves földre dűl,
a féreg is rágja, a béka is ráül:
de ha fához érhet ölelő kezekkel,
magosra felfuthat piros gerezdekkel,
akkor az fáradtra hint kedves álmokat,
édes nektárjával meg is újít sokat.
Mi látjuk ama szép scénát már előre,
melyben boldog élted foly le jövendőre.
Menyasszonnyá lettél, ki voltál hajadon,
pántlika helyett már konty van a hajadon.
(Csokonai Vitéz Mihály: Debreceni Magyar Psyche - Ifjak)

Menyasszony mind, az egész sereg,
elmúlt a nyár s ez mind nászágyra vár:
ködharangok búgnak, zene szól,
jön a vőlegény a hegyek alól.
(Ady Endre: Elűzött a földem)

101-150 idézet

Összesen 228 ilyen idézet van!

Az idézetek több szempont alapján, tetszőleges sorrendben kilistázhatóak vagy szavakat kereshetünk bennük.

Kizárólag szerzőtől származó idézetek, ABC sorrendben.

Az oldalt utoljára 44 perce és 56 másodperce látták.

Ma az év százharmincnyolcadik napja, 2024 május 17. péntek, Paszkál napja van. Tegnap Mózes és Botond napja volt, holnap Erik és Alexandra napja lesz, holnapután pedig Ivó és Milán napja. 2024 szökőév, jelenleg a nyári időszámítás érvényes, május harmincegy napból áll. Ön Gecko böngészőt használ, mint látogatóim 2,6 %-a.