Népi játék

Közép-európai értelemben falusi/paraszti közösségek tagjai által ismert és gyakorolt, széles körben elterjedt tárgyi vagy szellemi játék. A népi játékszerek, eszközök eredetileg ált. a term. és az emberi környezet különféle anyagaiból, külön-külön vagy célszerűen egymáshoz társítva készültek, vagy készülnek ma is, másolatok formájában. A népi játékkutatás ide sorolja a falusi, kisvárosi specialisták, háziiparosok alkalmi készítményeit is. A népi játéktárgy jellemzője, hogy élettartama (főként anyaga miatt) rövid, ám kellő ismeret és gyakorlat megszerzésével sorozatszerűen reprodukálható (játékműhely). A népi játék gazdag világának gyűjtése, kutatása és kiállítása a Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely egyik legfontosabb feladata. A népi játékok rendje az elmúlt évtizedek során kialakult tipológia szerint a következő:

1. Eszközös játékok: tárgykészítő játékok, eszközös ügyességi játékok, sportszerű népi játékok.

2. Mozgásos játékok: különféle ügyességi és erőjátékok, fogócskák, sokféle vonulás.

3. Párválasztó játékok: párválasztó körjátékok, leánykérő játékok, párválasztó társasjátékok.

4. Szellemi játékok: szellemi ügyességi játékok, becsapós játékok, kitalálós játékok, tiltó játékok, rejtő-kereső játékok. A népi játékok kultúra- és hagyományőrző szerepük mellett hozzájárulnak a képességek fejlődéséhez, néhány fontos szociális helyzet és konfliktus megéléséhez, kezeléséhez, mint pl. a magány, a versengés, a győzelem és a vereség. A népi játékok között gyakori a dalos, énekes játék, melyek szerepet játszanak az óvodai zenei nevelésben.

Kriston Vízi József

Szerkesztette: Lapoda Multimédia