Rendszertani besorolása:
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Boglárkák (Ranunculales)
Család: Boglárkafélék (Ranunculaceae)
Anemone ranunculoides (Bogláros szellőrózsa):
Az egyik leggyakoribb és legismertebb kora tavaszi növény, mely a lombtalan erdők virágszőnyegének dísze. Hosszú, barnás színű vízszintesen kúszó gyöktörzséből fejlődik ki, a felegyenesedő 10-25 cm magas szára. Tőlevelei nincsenek. A szár felső harmadában fejlődik 3 örvösen álló “gallérozó” levél, melyek ülők vagy igen rövid nyelűek. A tövig szeldelt levelek három lándzsás levélkére tagolódnak. A levélékék durván fogasak, gyakran hasadtak.
A gallérozó levelek között nő ki a hosszú, finoman szőrös virágkocsány, csúcsán egy aranysárga virággal. A virágtakaró öt sárga, elliptikus formájú, fonákukon szőrös lepellevelekből áll, melyek egy körön helyezkednek el. Előfordulnak 4-7 levelű virágok is. A virágban sok rövidebb porzó és felső állású magház van. A virág rovarmegporzású. Minden magházból egymagvú aszmagtermés fejlődik, melyek terméscsoportba állnak össze. Az aszmagok szőrösek, csúcsukon rövid bibemaradvánnyal. A magvakat hangyák terjesztik. A növény nyár elejére beérleli terméseit, megtermeli a következő tavaszra szükséges tápanyagot, elszárad és csak gyöktörzsében él tovább.
Az “anemone” név görög “anemon-ból” származik és szelet jelent. Plinius a híres római természettudós a “Historia naturalis” c. könyvében “Herba venti”-nek, azaz szélfűnek írta le az “anemone” nemzetséget. Úgy vélte, hogy azok virágai önmaguktól nem nyílnak fel, csak a szél fuvallatának hatására. Az valóban igaz, hogy a virágnyílás szelesebb kora tavaszi időszakra esik. A “ranunculoides” név a ranunculus-hoz hasonlót jelent. Az Anemone-fajokban levő anemonint és izo-anemonint gyógyszerként is alkalmazzák, mint nyugtatót, de kedvezően hat a szervezet egészének működésére.
A Bükk hegység gyertyánosaiban, hárs-kőris sziklaerdeiben, bükköseiben igen gyakori. Kedveli a friss, mély, humuszos talajt. Középhegységeinkben mindenütt otthon van. Az Alföldön ritkább, főleg a szil-kőris ligeterdőkben és a gyöngyvirágos-tölgyesekben találja meg a termőhelyét. Európában mindenütt honos a 69. szélességi fokig hatol. Európánkívül előfordul a Kaukázusban és Szibériában is.
Hozzászólás