Edward Bach 1886. szeptember 24-én született a Birmingham melletti Moseleyben. Orvostudományi tanulmányait húsz évesen kezdte. Ezután egy londoni kórházban helyezkedett el baleseti sebészként, majd a bakteriológiai és immunológiai osztályon asszisztensként dolgozott.
1917 júliusában szervezete összeomlott. Rosszindulatú tumort távolítottak el a lépéből. Saját kijelentései alapján következtethetünk arra, hogy ekkor már hosszabb ideje boldogtalanul, nehézségek közepette élt, és később betegségét is e mélyen benne dolgozó erőknek tulajdonította. A műtét után az orvosok csupán három hónapot adtak neki. E három hónapból tizenkilenc termékeny esztendő lett.
Gyógyulása után élete fő hajtóerejévé a valódi gyógyítás
keresése vált. 1922-től 1928-ig a Londoni Homeopátiás Kórházban dolgozott. A megbetegedéseknél fokozott figyelemmel kísérte a pszichikus komponenseket, ami bizonyos lelki személyiségtípusok és az emberi természet reakciómódozatainak intuitív felismeréséhez vezetett.
Orvosi karrierje csúcsán visszavonult, hogy teljesen a különféle személyiségtípusok tanulmányozásának és a specifikusan gyógyító növények felkutatásának szentelje magát.
Asszisztensnőjével az úgynevezett tizenkét gyógyító
közül felkutatják és feldolgozzák az első kilenc virágot, majd felfedezi a sorozat három hiányzó gyógyírját is. Bach egyre érzékenyebbé, fogékonyabbá válik, ami további virágok felkutatására ösztönzi. Negatív lelki kedélyállapotokat él át, és ilyenkor talál rá a mindenkor megfelelő növényre. Az eszencia feldolgozása és bevétele után a beteges szimptómák néhány órán belül eltűnnek.
1936-ban befejezettnek tekintette művét, rendszerét lezárta. A teljes rendszer 38 virágot foglal magában.
Edward Bach 1936. november 27-én szívelégtelenség következtében halt meg álmában.
A Bach-eszenciák csoportosítása